Emily szemszöge

Azon a másodpercen, ahogy kinyitottam a szemem, tudtam, hogy nem én vagyok önmagam. Nem azért, mert a testem másnak érződött, hanem mert úgy éreztem, mintha a háttérbe szorultam volna a saját elmémben; nem én voltam a sofőr, hanem valami más.

Ez lehetett jó vagy rossz, de inkább rossz, mivel semmilyen befolyásom nem volt arra, amit éppen tettem.

Felálltam, és a súlyom szó szerint m