Rȗҽ

A szél dühösen süvített a haldokló fák között. Feketék voltak, mint a kátrány, hátborzongatóak, levelektől megfosztott ágakkal. A levegő fojtogató, rothadó tetemek szagát árasztja.

A talaj nyirkos a csizmám alatt, moha borítja a fák tövét. Ibolyaszín szemeim pásztázzák a csúnya vidéket, és megjegyzik, hogy összetéveszthetetlenül boszorkánypor szóródott szét mindenfelé. Ez a hely a haláltól bűz