Rȗҽ

– Stefan? – kérdezem, kezemmel végigsimítva az ablakon. Hosszú ideje bűvölt a látvány, ahogy Arész a fát püföli.

Dühös volt, igen, és valahogy attól, ahogy brutálisan ütlegelte azt a szegény fát, csak még jobban felizgultam. Átkozott kutya.

– Igen, úrnőm? – válaszolt mellettem Stefan. Ő is Arészt bámulta, aki már órák óta ezt csinálta. Dühe nem tűnt csillapodni. Aggódnom kellene?

Sóhajtottam.