Blake szemszöge

Ránéztem, ahogy a tojás lassan eláztatta a haját és az arcát. Miért érződik ez annyira ismerősnek? Rám mered.

– Köszi, szükségem volt erre a plusz fehérjére.

Ezek a szavak.

Plusz fehérje. A homlokomat ráncolom.

– Blake, ne nevess! – nyafog egy ártatlan hang. A hang furcsán ismerősnek tűnik, mintha egy gyereké lenne. Döbbenten bámultam Leyre. Elment az eszem? Én voltam az egyetlen,