Arabella Rivera

Letöröltem a szám a papír zsebkendővel, és a már üres tányérra dobtam. Keresztbe tett lábakkal ültem az ágyamon, görnyedten, ahogy a piszkos tányéron áthúztam a zsebkendőt, teljesen elmerülve a gondolataimban. A telefonom pittyen egyet, majd zümmög.

Csak egyetlen személy volt, aki ilyen későn hívott volna. Nem mintha sok barátom vagy ismerősöm lett volna, aki hívhatott volna. Intro