<b>Arabella Rivera</b>

Ahogy szavaim súlya tudatosul, a pánik lassan elszabadul. Kieresztettem egy remegő nevetést, és egy lassú mosolyt erőltettem magamra, ami egyértelműen nem érte el a szememet. – Bocs. Ööö, folytassátok, ööö, amit csináltatok. – A hangom egy dadogó zűrzavar volt, ami nem kerülte el a kettős figyelmét.

Nem voltam hajlandó Haidenre pillantani, inkább lenyeltem a megszégyenülésem