TREVER: Boldog vagyok most, hogy megnyugodott és már nem sír. Visszadől az ölembe, miközben az apjával beszél gondolati úton. Csak várok, nem fogom sürgetni őket, mert tudom, hogy valami fontos történik most, és nem fogom elrontani a pillanatot. Miután feltette a kérdést, hogy akarunk-e vele menni a kunyhóba, extázisba estem. Egy lehetőség, hogy egyedül legyek csak velük! Igen, kérem, de azt is tu