Úgy folytatta, mintha meg sem hallotta volna. Annyira elveszettnek tűnt a gondolataiban, hogy csak össze-vissza beszélt, próbált mindent kiadni magából, mintha mérget űzne ki.

– És elmentem, mert túlságosan fájt maradni. De aztán visszajöttem, mert tudtam, hogy ahogy elmentem, az nem volt menő. Abba kellett hagynom a menekülést. Szembenézni veled. Logikusan csinálni ezt. De ott álltam a konyhában,