Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Újra mosoly görbült az ajkaira. Álmodozó mosoly.
– Örülök, hogy tetszik.
– Ó, de még mennyire, kicsim. Kétség sem fér hozzá. Mindent szeretek benned. Mindent, ami téged te tesz.
Még egy pillanatig bámulta a csipeszeket, amik felfelé nyomták a mellbimbóit, majd kezét lecsúsztatta a középvonalán, a hasán át a lábai közötti nedvességig. Igen, készen állt rá. Kétség sem fért hozzá. De nem akarta ilyen