Alan alig bírt nyelni. A lány oly hihetetlenül gyönyörű volt, hogy belefájdultak a fogai.

„Gyere ide” – mondta, és a kezét nyújtotta felé.

Keeley felállt, és esetlenül takargatta a melleit, hogy megőrizze a szemérmességét. Imádnivalóan félénknek tűnt, ahogy becsúszott mellé az ágyba.

A férfi a karjaiba húzta, imádta, milyen könnyedén illeszkedik hozzá. „Hogy érzed magad?”

Keeley a nyakához fészkel