LUCY SZEMSZÖGE:

Ahogy apám lassan felénk lépdelt, fivéreim mindegyike még jobban megfeszült, ha ez egyáltalán lehetséges volt.

– Miért hoztátok ide? – A hangja halálosan nyugodt volt, mint a vihar előtti csend.

Fivéreim mindannyian teljesen némák maradtak, egyikük sem mert apánk szemébe nézni.

– AZT KÉRDEZTEM, MIÉRT HOZTÁTOK IDE! – üvöltötte akkora erővel, hogy még a madarak is riadtan repültek el