LUCY SZEMSZÖGE:

Sóhajtottam egyet, és lerogytam az ágyra. Az egész napot azzal töltöttem, hogy Edent próbáltam vigasztalni, de sem Isabella, sem én nem tudtunk olyat tenni, amitől jobban érezte volna magát. Órákig tartó szüntelen sírás után végre sikerült elaltatnunk. Rögtön ezután anyánk ragaszkodott hozzá, hogy én is pihenjek le, így ezt a szobát jelölte ki számomra az itt-tartózkodásom hátralév