Stephen szeme sötétebbnek tűnt a szemüvege mögött.

Tekintetét Maxra szegezte, próbálva az arckifejezéséből kitalálni, mire gondolhat.

– Nincs itt? – kérdezte Max; ajka alig mozdult, hangja nyugodt volt, mint mindig.

Stephen már épp kifogást keresett volna, de aztán eszébe jutottak a legutóbbi véletlen egybeesések. Egy pillanatnyi gondolkodás után így felelt: – Itt van, de éppen pihen. Szólok neki,