Dallas szemszöge

Rendben, erre egyáltalán nem számítottam. Nem hiszem, hogy az Osztagunkból bárki is látta volna ezt előre, és még mindig egy kicsit tanácstalan vagyok.

Jordan Kapitány a ceremónián jelentette be a visszavonulását, amelyen az Osztag teljes jogú tagjává váltam volna, de a bejelentése után a dolgok kissé másképp alakultak.

Jensen Vén engem nevezett ki az új Osztagkapitánynak, és mindenki éljenzésbe kezdett, én azonban képtelen voltam megszólalni. Alig több mint hat hónapja vagyok itt, és máris saját Osztagom van.

Tudom, hogy volt már néhány másik személy is, aki az érkezésétől számított egy éven belül Osztagkapitány lett, de nem vagyok biztos benne, hogy ez az, amit jelenleg akarok, vagy amire szükségem van az életemben.

Úgy értem, megtisztelő, hogy úgy vélik, képes vagyok kezelni ezt a helyzetet. Van azonban egy hátulütője is. Előfordulhat, hogy el kell látogatnom az Árnyvölgy Falkához, és nem vagyok biztos benne, hogy készen állok erre.

– Kapitány, Jensen Vén látni akarja. Az irodájában várja – szól Joshua, a helyettesem, én pedig azon tűnődöm, miért nem kapcsolt össze velem gondolatban Jensen Vén. – Fenn van a blokkja, Kapitány.

Rámosolygok Joshuára, miközben kilépek a szobámból; nemcsak Kapitányként vettem át az irányítást, hanem megkaptam Jordan szobáját is, ami azt jelenti, hogy a legfelső emelet másik oldalán lakom. Joshua követ az első emeleti irodámba, és mindenki, aki mellett elhaladunk, enyhén meghajtja a fejét, tiszteletük jeléül a pozícióm előtt.

– Bárcsak ne tennék ezt; kényelmetlenül érzem magam tőle. Ugyanaz a személy vagyok, mint korábban, és most ugyanazok az emberek, akik eddig levegőnek néztek, hirtelen tiszteletet mutatnak – mondom Joshuának, miközben egy újabb nő hajtja meg enyhén a fejét.

– Lesz ez még rosszabb is; elkezdenek majd beszélni hozzád – feleli ugratva, Charna pedig majd megszakad a röhögéstől odabent.

Halkan rámorgok Joshuára, ő pedig elég okos ahhoz, hogy tartson egy kis távolságot köztünk. Ő azon kevesek egyike az Osztagunkban, aki tudja, mit mondtak nekem más Osztagok tagjai, akik közül mindegyik arra célzott, hogy Jordan szeretője voltam.

Csak akkor vesztettem el a türelmemet – és Charna az önuralmát –, amikor valaki azt mondta, hogy el kellene mennem és megkeresni a saját Igaz Pár-kötelékemet. Az a kibaszott idióta még mindig a gyengélkedőn van, és amint teljesen felépül, hazaküldik.

Azóta senki sem mert hasonló megjegyzést tenni, de kaptam épp elég gyilkos pillantást, és nekem ez így jobban is tetszik. Az Osztagom tagjai tudják, hogy a kemény munkámnak köszönhetően jutottam el idáig, és egyikük sem kérdőjelezi meg a képességemet az Osztag vezetésére.

– Jensen Vén, elnézést kérek, amiért fenn volt a blokkom. Épp az utolsó vizsgámra készültem, és nem akartam, hogy elvonják a figyelmemet – mondom, miközben leülök az íróasztalom mögé.

– Semmi gond, tudtam, hogy tanulsz. Személyesen és négyszemközt akartam ezt elintézni; tudom, hogy ez nehéz lesz számodra, de az is lehet, hogy nem – mondja Jensen Vén.

Joshua és én egymásra nézünk; ez a fickó rejtélyekben beszél, és nem hiszem, hogy ma van ehhez türelmem.

Jensen Vén felém nyújt egy borítékot, és némi hezitálás után elveszem a kinyújtott kezéből. Felismerem a Falka címerét, és az első ösztönöm az, hogy visszadobjam Jensen Vénnek, de a kíváncsiságom győz.

*Büszkén jelentjük be fiunk, Nico Alfa Ceremóniáját, és Párja, Lucy Luna Ceremóniáját.*

Nem vesződöm a kártya többi részének elolvasásával. Becsukom a meghívót, mielőtt visszatenném a borítékba, és visszaadom Jensen Vénnek.

– Mindketten tudjuk, hogy Nicónak és Lucynak nincs Igaz Pár-köteléke, és ez problémát jelent a Vének számára, de egyúttal üzenetet is akarunk küldeni a Királyság minden más Falkájának. Tehát várunk a Ceremóniáig, és öné lesz a megtiszteltetés, hogy közölje velük: az Alfa Ceremónia elmarad – mondja Jensen Vén.

Joshua egy pillanatig rám néz, mielőtt úgy tűnik, megérti, miért engem ér a megtiszteltetés, hogy megzavarjak egy Alfa Ceremóniát.

– Mennyi időnk van? – kérdezem Jensen Vént, mentálisan fel kell készülnöm.

– Több mint hat hónapja van felkészülni; ismeri az Alfa vagy Luna Ceremónia törlésére vonatkozó szabályokat. Továbbá gondoskodjon arról, hogy legyen tárgyalási időpont Leon Alfa számára, arra az esetre, ha hajlandó lenne megtámadni a döntésünket a Király előtt – válaszolja Jensen Vén.

– Rendben, Joshua. Indítsuk be ezt a cirkuszt; kitöltött törlési nyomtatványokat akarok. Leon Alfa kérni fogja őket, és kérni fog egy tárgyalást, hogy megváltoztassa a saját Falkatörvényüket – mondom, miközben kikísérem Jensen Vént az ajtóhoz.

Kinyitom az ajtót, hogy kiengedjem Jensen Vént, és meglátom a harmadik parancsnokomat, Jespert, aki az ajtó előtt várakozik.

– Gyere be, Jesper. Több mint elég dolgunk van, és szerencsére rengeteg időnk, hogy megcsináljuk. Viszont szükségem van néhány válaszra, és talán te tudsz segíteni ebben – mondom, ahogy Jesper belép az irodámba.

Joshua átnyújtja neki a borítékot, én pedig halkan felmorgok, amint megpillantom rajta a Falka címerét.

Néhány pillanatig csend van az irodámban, de aztán Jesper akkorát nevet, hogy majd megszakad.

– Hadd találjam ki, mi robbanthatjuk szét a boldog bulit? – kérdezi, és még hangosabban kezd nevetni. Valaki láthatóan boldog, hogy ünneprontó lehet, és nekem is kuncognom kell.

Úgy döntök, elmondom mindkettőjüknek, miért kaptam meg a kiváltságot, hogy intézzem a törlést, mire mindkét férfi hangosan felmordul.

Jesper hasonló helyzeten ment keresztül, Joshuának pedig megszakadt a kapcsolata, mielőtt esélye lett volna köteléket kialakítani.

Hogy Nico miért választotta Lucyt helyettem, még mindig ismeretlen; Jesper és Joshua viszont mindketten tudják, miért utasították el őket. Egyikük rangja sem volt elég magas; mindkét nő Alfát akart.

Nos, sok szerencsét. A legtöbb Alfa arrogáns, visszataszító és bunkó; őszintén azt hiszik, hogy ők az Istennő ajándékai a nők számára.