Daxton szemszöge

A Gamma szint lépcsőfordulójában állok, és lenézek a Falkatagokra, akik ki-be sétálnak a Falkaházban.

Megrázom a fejem, mert valami azt súgja, nem kellene itt lennem. Jobban megfigyelem a járkáló Falkatagokat, és olyan nőket látok, akik már nem élnek a területünkön, gyerekeket látok szaladgálni, akik már nem gyerekek.

Hogy lehetséges ez? Miért élem át újra a múltat? Az elmém forog