Vaughn király szemszöge.

A gondolataim folyton visszatérnek Dyala naplójához. Az élete pokol volt az elejétől a végéig, és ha lehetséges lenne, mindenkit felelősségre vonnék azért, amin keresztülment.

– Jó reggelt, Vaughn bácsi – köszön Dallas, ahogy belép az étkezőnkbe, szorosan a nyomában a társaival.

– Attól függ, mit nevezel jónak, Dallas – mormogom.

Ez nem jó reggel, mert alig aludtam az éjje