Vivian kinyújtotta karcsú ujjait, meg akarta érinteni a csillagot.

Azonban a kezei meg voltak kötözve. Semmiképpen sem érhette el.

Hevesen megrázta a fejét, miközben szemei könnybe lábadtak. – Nem! Nem vagyok rá méltó.

Kathleen összeráncolta a homlokát, és vigasztalni próbálta: – Vivian, nincs olyan, hogy méltó vagy nem méltó. Lehet boldog életed, amíg csak akarod.

Könnyek kezdtek csorogni Vivian