**Lola**

A láthatár elnyúlt, a nap vérezni kezdett a szélekről – égett narancs és vérarany, árnyékokat vágva a tornyok és a dombok közé. A szél végigsiklott a bőrén, száraz volt, vékony és gyors, mintha az egész világ rohanna valami felé.

Ivott egy kortyot. Fekete. Forró. Elég keserű ahhoz, hogy marjon.

***Még nem tudom, mi ez***.

***De tudom, hogy meg akarom védeni.***

A gondolat megült a mellkas