**Lola**

Készen állt. A bárra. Az ünneplésre. Bármire, ami ezután következett.

A bár csupa félhomály és meleg árnyék volt, a zene a város szívverésével egy ütemre lüktetett. A téglafalak elkapták a fejük felett húzódó Edison-izzók arany fényét, és minden asztal úgy festett, mintha valami veszélyes alakhoz tartozna.

Gino elfoglalt egy magas asztalt hátul, a tökéletes kilátópontot, hogy figyeljenek