**Nico**

Nico a hideg acélasztal szélének dőlt, karját a mellkasa előtt összefonva, próbálva nem a vallatószék lábai mellett alvadó hányástócsára koncentrálni.

Nincs is jobb egy kis laza pszichológiai hadviselésnél vacsora előtt.

Lola alig pár centire ült tőle, és úgy lóbálta a lábát, mint egy cukortúladagolásos ovis, aki a gyümölcslére és a kekszre vár – kivéve, hogy ez az ovis mentálisan darabok