**Lola**

A fájdalom rántotta vissza. Nem finoman. Nem úgy, mint az ébredés. Inkább mintha átlökték volna egy üvegtáblán.

A füle olyan hangosan csengett, hogy a saját lélegzetét sem hallotta. A hang nem is hang volt – nyomás, egy sziréna a koponyájába zárva. Bordái minden belégzésnél csikorogtak, éles villámként hasítva végig az oldalán. A réz íze bevonta a nyelvét, olyan töményen, hogy öklendeznie