**Enzo**

A hívás úgy érkezett, mint egy pengeéles vágás a torkán.

Sercegés. Sziszegés. Aztán – a nő hangja, halványan és megtörten, ahogy kivonszolta a nevét a sötétségből.

– Enzo…

A hang kizsigerelte. Ő volt az. Életben van. Gyengén, de életben.

Aztán csend.

A vonal nem szakadt meg, csak… tartották.

Enzo az asztalra csapta a telefont, kihangosítva. Az emberei megdermedtek. A szoba elcsendesedett,