**Enzo**

Enzo hagyta, hogy a csend lógjon a levegőben, a róka fenyegetésként csillogott köztük a kristályba faragva. Végül felállt, széke csendes véglegességgel csúszott hátra.

– Mára ennyi elég – mondta, hangja parancsoló súllyal. – Reggel találkozunk. Átbeszéljük a kikötőket, Bellandit, az oroszokat – mindent. Most pihennie kell.

Senki nem vitatkozott.

Megkerülte az asztalt, lehajolt, és a karjá