**Rafael**

Időben érkezett.

Már ez önmagában szórakoztatta Rafaelt. Tegnap késve sétált be, kávéval a kezében, olyan félmosollyal, mintha övé lenne a hely. Hagyta, hogy megússza – épphogy csak –, azzal, hogy addig gyötörte a szőnyegen, amíg az izmai remegtek, és a büszkesége forróbban égett, mint a tüdeje.

Most másodpercre pontos volt.

– Pontosság – vontatta a szót Rafael az ajtóból, hangja meleg