**Lola**

A gőz füstként gomolygott körülöttük, mintha egy halotti máglyáról szállna fel: sűrűn és végeérhetetlenül emelkedett, és valami olyasmibe burkolta őket, ami kevésbé hasonlított párára, sokkal inkább mindannak a hamujára, amit elveszítettek. Enzo tenyere a csempének feszült, sarokba szorítva a lányt.

A szája a halántékához, az állkapcsához, a torkához tapadt – nem csókok voltak ezek, hanem