**Dom**

Dom sosem volt jóban a csenddel. Legalábbis a kényelmes fajtával nem. Ennek a csendnek olyan csengése volt, mint a puskalövés utórezgésének – minden vibrált körülötte, és semmi sem nyugodott meg.

Nicónak itt kellett volna lennie. Hátradőlve azzal a félmosollyal, ami miatt Dom legszívesebben behúzott volna neki, hogy aztán nevessenek rajta. Most csak az asztal volt, a monitorok fénye, Dotti