Stella közrefogta az arcát, és rámosolygott. – Jól van, elég volt... Fejezzük be a bolondozást...

– Régóta nem főztem már. Kóstold meg, és mondd el, ízlik-e.

Weston végre letette. Megfogta a kezét, és megcsókolta a kézfejét. Aztán szó nélkül az asztalhoz húzta, és leültette.

Stella a leveséért nyúlt, de Weston megszorította a csuklóját.

– Hagyd, majd én – mondta.

Stella szeme felcsillant. Ragyogó