Zachary pufók karjai még mindig a levegőben lógtak, jelezve vágyát, hogy Stellával játsszon.

Stella erőt vett magán, hogy elfojtsa az undorát.

Tudta, hogy a gyerek ártatlan, de képtelen volt ránézni, amikor a sajátjára gondolt.

Iszonyodott tőle.

Wendy arckifejezése megenyhült.

– Nem szereted a gyerekeket?

– Sajnálom. Én mindig is... Nagyon sajnálom.

Nem mondott mást. Összepakolt és sietve távozott