Amica

Meghúzom a ravaszt, és a lövés visszhangzik a levegőben, a golyó pont a nyakán találja el a kóborlót.

Megtántorodik, keze a sebhez repül, döbbent tekintete az enyémbe fúródik. De nem áll meg – tovább jön.

Pánik fut végig rajtam. Tudom, ha nem végzek vele most, baj lesz.

Felgyorsít, felém veti magát, én pedig még kétszer meghúzom a ravaszt. A golyók húsába tépnek, és végül a földre zuhan.

– T