Deckard

Austin felé sprintelek, a szívem úgy dobol, mint egy hadidob.

– Austin! Mi történt? Hozzá sem érted! Mi a fene történt? – követelek választ, mellé térdelve.

Zihál, arca eltorzul a fájdalomtól, egyik vértől síkos kezét szorosan a hasára szorítja.

– Ez... nem ő volt – krákogja, szeme tágra nyílt a félelemtől, ahogy remegő kezet emel, és mögém mutat–

De nincs ott senki.

Nem kell látnom, hogy