Leonard

Amica úgy sétál át a tűzpoklon, mintha mi sem történne.

Mintha a tűz nem is lenne valódi.

Mintha ez nem ugyanaz a tűz lenne, amely az imént a szemem láttára hamvasztott el embereket.

– Hála az Istennőnek – leheli mellettem Freya, hangja alig hallható suttogás, amely tele van áhítattal és megkönnyebbüléssel.

– Hogy... honnan tudta egyáltalán, hogy jönnie kell? – motyogja tágra nyílt szemmel