Akkoriban Stella mosolya olyan ragyogó volt, mint a nap. Még ha megbántották is, csak vállat vont. Amikor átjött, Lionel lisztet látott az orrán. Aranyos volt.

Ha nem lett volna az arca, fel sem ismerte volna, hogy ő Stella. Ma már mosolyogni sem tudott. Még a járás is küzdelem volt számára. A férfi nem tudta, miért fordultak a dolgok ennyire rosszra.

*****

Stella kisétált a kórházból és fogott eg