A lány belekapaszkodott a melegségnek abba az apró szikrájába, amely visszahúzta őt az életbe, és kényszerítette nehéz pilláit, hogy felnyíljanak.

Az első dolog, amit megpillantott, a kórterem hideg és vakítóan fehér mennyezete volt, majd két arc hajolt fölé – szemük véreres és fáradt volt, mégis a leírhatatlan megkönnyebbülés és öröm fényében ragyogott.

Mary és Nola voltak azok.

– Stella – szólal