Xylia összekuporodott a pince sarkában, szeme a közeli darazsakra tapadt, attól rettegve, hogy bármelyik pillanatban felé rohamozhatnak.

A zümmögő hang a fülében olyan volt, mint egy átok, folyamatosan csengett az elméjében. Idegei pattanásig feszültek.

Hirtelen kialudtak a fények a pincében. Sötétség árasztotta el a helyiséget.

Xylia szorosra húzott idegei elpattantak. „Ne... ne...” – suttogta.

T