ZIA

Fájnia kellett volna. De a fejem könnyű volt, a testem imbolygott, és leírhatatlan viszketés keletkezett a bőröm alatt.

Ahogy a nyelve megnyalta az ujjam hegyét, a térdem elgyengült. A keze a csípőmre esett, és megtartott. A karjaiba hullottam, orromat a mellkasába fúrva, belélegezve ínycsiklandó illatát.

– Maximus... – próbáltam tiltakozni, de a neve kétségbeesett nyögésként jött ki, könyörgé