ZIA

Megtorpantam és felnéztem. A lépcső tetején egy nő állt. Zöld szemei rajtam csüggtek, olyan izzással meredt rám, ami hamuvá akart égetni.

A homlokomat ráncoltam, és végigmértem. Negyvenes évei elején járhatott, elegáns, testhezálló fekete estélyit viselt.

Kutattam az emlékezetemben, találkoztunk-e már valaha, de semmit sem találtam, így úgy döntöttem, rákérdezek.

– Ismerjük... egymást?

A jogos