ZIA

Az elmém folyamatosan lázadt az ereimben száguldó vágy ellen. A küzdelem melegség hullámát lőtte végig a testemen, ami alul a hasamba csapódott.

Ziháltam, a karjaiba roskadva. Maximus megragadta a derekamat, és felhúzott. Egy pillanat múlva már a kanapén ült, én pedig rajta terpeszkedtem.

A hátam homorított, ahogy ujjai végigkövették a gerincemet. Az ingnek el kellett tűnnie. Nem hagyta, hogy