ZIA

Abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyták az ajkamat, megmerevedett. Nyugodt maradtam, és hagytam, hogy megküzdjön a habozásával.

Aztán megtörtént.

Egy forró, elektromos lüktetés áradt szét közöttünk. A pupillái kitágultak, az óceánkék valami sötétebbe, vadabba folyt át.

Éreztem, ahogy a jelenléte becsúszik a fejembe, mint az ajtó alatt beszivárgó füst – lassan, tolakodóan, megállíthatatla