Samara

A kávémat kortyolgatom, ahogy haladunk. Akárcsak tegnap, most is kifelé bámulok az ablakon, figyelve, ahogy a táj a melegebb déli éghajlatról a hűvösebb északira vált. Minél tovább megyünk, annál kevesebb a levél a fákon, és néhol hófoltok láthatók, amelyek nem olvadtak el az utolsó havazás óta.

A látvány elviselhetetlenül elszomorít, és küzdenem kell a könnyeimmel, amelyek ki akarnak törni