Roman

Istenem, ebben a szobában lenni annyi emléket hoz a felszínre. Látva Theo képét a kandallópárkányon, megesküdnék, hogy hallom a nevetését.

Talán ez a szoba teszi, talán a hasonlóságok Samantha és Samara között, vagy talán az, hogy hamarosan itt van Theo születésnapja, de olyan, mintha a kilenc évvel ezelőtti gyász minden súlya rám nehezedne, és alig kapok levegőt.

„Koncentrálj a társunkra” –