Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Veronica tűkön ült. Felállt, az ajtóhoz sétált, és megállt az udvaron, ügyet sem vetve a lélegzetelállító látványra, az egymásba fonódó hegycsúcsokra, amelyek egészen a látóhatár széléig nyúltak.
Ősz volt, és a nap már nem sütött olyan perzselően, mint a forró nyárban. A domboldalt csókoló szellő enyhe borzongással üdvözölte, miközben beletúrt a hajába. Miután tett néhány lépést a villa bejárata f