Úgy döntök, figyelmen kívül hagyom az elefántot a szobában, és átugrom a tényt, hogy úgy néz rám, mintha én lennék az utolsó vacsorája a kivégzése előtt, inkább visszatérek a gúnyos énemhez – legalábbis ami őt illeti.

– Van *tényleges* okod a morgásra, vagy csak a drámai hatás kedvéért csináltad? – kérdezem tőle csípősen, remélve, hogy sikerül elterelnem a figyelmét az újonnan felfedezett fétisemr