Pocsékul alszom.

Forgolódom, hánykolódom, és számtalanszor felrázom a párnámat. Lerúgom a takarót, aztán visszahúzom. Ezt a rutint ismételgetem egészen hajnali négyig, amikor az agyam végül rövidzárlatot kap a puszta kimerültségtől, és belerángat abba a fajta alvásba, ami kevésbé hasonlít pihenésre, sokkal inkább kómába zuhanásra.

Amikor hétkor megszólal az ébresztőm, az személyesnek és bosszúszom