Lépek egyet előre. Aztán még egyet.

Griffin motyog valamit a hátam mögött. Figyelmeztetés? Átok? Nem értem tisztán. De nem is érdekel.

A zene háttérzajba fullad, ahogy látásom egyetlen pontra szűkül a terem túloldalán. Már nem érzékelem a gerendákról lógó csillámok szikrázó tűszúrásait, sem a vonós hangszerek áradatát, amely ceremoniális füstként emelkedik körénk. Még a padlót sem érzem a cipőm al