Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A kristálypoharak koccanása és a vászonszalvéták zizegése alig jut el a tudatomig a bőröm alatt sercegő statikus zajtól. Úgy ülök ennél az elegáns, félhomályos asztalnál, mint egy rossz dobozba erőltetett puzzle-darabka, próbálva emlékezni, hogyan kell úgy lélegezni, mintha ide tartoznék. A ruhám titokként ölel körül, a magassarkúm úgy kínoz, mint egy árulás, mellettem pedig egy olyan férfi ül, ak