A terepjáró ablakain túli világ a városkép elmosódott vásznává olvad össze, miközben Mike a szokásos rendíthetetlen nyugalmával vezet. Harley mellettem ül hátul, testtartása laza, úgy dől hátra a plüss bőrülésekben, mintha a tegnap éjszakai események meg sem történtek volna. Jelenléte annyira szerény, annyira természetes, hogy szinte mindent megkérdőjeleztet velem, amit valaha is tudtam magamról.