A szobában sűrű csend honol, nehéz súlyként nehezedve ránk, miközben az ölében ülök, homlokunkat összeérintve. Griffin egy ponton elhagyja a helyiséget, valamit motyogva arról, hogy „hagy nekünk egy percet”. A távozása azonban nem oldja a feszültséget. Ha valami, hát inkább felerősíti, egyedül hagyva engem a gondolataimmal és azzal a mindent elsöprő kényszerrel, hogy értelmet találjak mindabban, a