Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Carter szenvtelenül nézett Laurenre.

– Tényleg szánalmas vagyok, hogy olyasvalakinek adok pénzt, aki utál engem.

Azzal sarkon fordult, hogy távozzon.

Lauren felpattant a helyéről, megragadta a férfi karját, és visszatuszkolta egy székre. Hízelgő mosollyal az arcán sietett, hogy vizet töltsön neki.

– Ugyan már! Ez csak egy óriási félreértés! Az előbb csak a második személyiségem tört elő belőlem. N