Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Carter szenvtelenül nézett Laurenre.
– Tényleg szánalmas vagyok, hogy olyasvalakinek adok pénzt, aki utál engem.
Azzal sarkon fordult, hogy távozzon.
Lauren felpattant a helyéről, megragadta a férfi karját, és visszatuszkolta egy székre. Hízelgő mosollyal az arcán sietett, hogy vizet töltsön neki.
– Ugyan már! Ez csak egy óriási félreértés! Az előbb csak a második személyiségem tört elő belőlem. N