Ez volt az első alkalom, hogy Emma fenevad alakjában ölelte meg Marcust.

Olyan puha.

Istenem, annyira meg akarom simogatni…

Emma belesüppedt az enyhe, jeges illatot árasztó ezüstfehér bundába, és lustán végiggördült a széles háton.

Aztán kinyújtotta mindkét karját, szorosan átölelte a vastag, bolyhos nyakat, arcát mélyen a mögötte lévő puha szőrbe fúrta, és puszta elégedettséggel dörgölőzött hozzá