Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Amikor Emma kilépett a hadihajóról a lebegő kilátóplatformra, az elé táruló látvány mellbevágó volt.

Nem volt fent vagy lent, sem bal vagy jobb – csak a végtelen űr, tintafekete sötétség, amelyet sodródó ködök és csillogó csillagok tarkítottak.

Közvetlenül előttük egy kolosszális, töredezett kontinens lebegett a semmiben, oly hatalmas és romos, hogy arra szavak sem voltak.

Felszíne kopár volt, az